Marta Hlušíková: ÉVA ÉS ÁDÁM

 

    Az ablakon a zöldes redőny félig le volt eresztve, hogy megvédje a szobát a délutáni Naptól. Egyszer a redőny leesett, visszaszerelték, de úgy, hogy az alsó része lejjebb van, mint azelőtt. Így is rá lehet látni az öreg akác ágaira.

    A gépek kattogása, a monitorok villogása között, az ág volt az egyedüli látvány, amely nyugtatóan hatott és árnyalt egyszerűséget, atmoszférát kölcsönzött a szobának. És a galambok. Egymás mellett ültek a párkányon és kurrogtak.

    Éva az ablak mellett feküdt. Várta a napnyugtát, hogy kicsit lehűljön a levegő. Pizsamája a testéhez tapadt. Boldogan gondolt a reggelre, amikor majd tisztára cserélheti.

    Arra ocsúdott fel, hogy minden a feje tetejére áll: abban a pillanatban, ahogy felreppenek a galambok, kinyílik a kétszárnyas ajtó, az ápoló betolja a tolókocsit az összegörnyedt férfivel. Nővérek felugráltak az üvegfal mögül. Elkezdődött a néhány órás körforgás a férfi körül, akinek erős gyomorvérzése van. Három orvos váltotta egymást, nővérek néhányszor kicserélték az ágyneműjét, futkostak a férfi körül a függöny mögött: vérnyomást mértek, vért vettek, injekciót szúrtak és mosták a testét a vértől.

    Reggel felé megnyugodott a férfi és a nővérek kifújhatták magukat.

    Éva egy órával a nővérek szolgálat váltása előtt ébredt. Hirtelen nem tudott visszaemlékezni, hol van és ez milyen szoba. Most az egyszer sikerült aludnia, azt sem vette észre, hogy a vérnyomásmérő percenként összeszorította agyonböködött karját a fájó ereivel. Amikor a  galambok ismét a párkányra  ültek, eszébe jutott a vérző férfi.

    Virradt, madarak csicseregtek, az utca magányos léptektől visszhangzott. Valami szépet álmodhatott. Lehet, hogy erotikusat. Rég nem volt ilyen kellemes érzése. Vissza szerette volna idézni az álmot, behunyta szemét, érezte ebből már semmi sem lesz. Nővér lépett a szobába és hőmérőt hozott.

    Általában a hőmérővel kezdődik. Utána jön a mosdás, infúzió, vérvétel, injekció és így körbe-körbe.

    Éva becsukta a szemét a lázmérés alatt és újra megpróbálta visszaidézni a kellemes álmot.

­-­- Mosdani megyünk, ­-­- hangzott el a feje felett.

­-­- Bocsánat, mindjárt, hőmérsékletet mértem.

­-­- Elaludt. A hőmérőt már elvittem, fel sem ébredt ­-­- mondta halkan a nővér és levette a vérnyomásmérő mandzsettáját.

­-­- Nővérke, szeretnék egyedül megmosdani.

­-­- Inkább hagyja rám.

­-­- Tegnap már ültem a tolókocsin, amikor a röntgenre vittek. A kivizsgálás alatt kis ideig álltam is, és tettem pár lépést. Éjjel a nővér kikísért a folyóson át, a WC-re.

­-­- Én nem tudom... Inkább itt hagynám magának a lavórt. Igaz, van itt mosdó is, csakhogy...Maga miatt még kikapok.

­-­- A mosdóhoz megyek, ­-­- felelte Éva, lassan felült, az éjjeliszekrényéről levette a pizsamát.

­-­- Na, jó. Várjon teszek az ajtóra takarót.

   Takarót az ajtóra? Nem értette Éva, minek a takaró az ajtóra.

   Óvatosan félrehúzta a lepedőt és a nővér után ment, aki éppen a takarót aggatta az üveges ajtóra, amely a mosdóval ellátott kis helyiséget választja el a férfitől, aki körül forgott mindenki az éjszaka.

­-­- Hogy ne zavarjuk Ádám urat, ­-­- mondta a nővér, Éva észrevette a tegnapi vérzőt. Nyugodtan feküdt, plafonra szögezett tekintettel, az utolsó pár óra erősen rányomta bélyegét az arcára.

­-­- Ne maradjon sokáig, ­-­- figyelmeztette a nővér és becsukta a letakart ajtót.        Ebben a percben a tető mögül előbukkant a Nap és az aprócska ablakon keresztül , szemben az üvegajtóval bekandikált a szobába. Éva megfigyelte, hogy a letakart ajtó anyagán megjelent az egész alakja.

    Kell, hogy látható legyek a másik oldalról, gondolta. Lassan vetkőzni kezdett. Végre, hosszú idő után beszappanozhatta magát és hagyta, hogy a meleg víz végig folyjon a mellein. Igen. Eszébe jutott. Azt álmodta, hogy valaki a mellét simogatja. Keze lassan haladt az egész testén, kör-körös mozdulattal simogatta magát, leöblítette testét és törülközni kezdett. Lassan, alaposan.

Az takarón is jól mutatott. A Nap karcsúsította kezét, lábát, miközben a mellei nagyobbnak látszanak, mint valóságban. Így is maradhatna, gondolta és először jelent meg az arcán mosoly, amióta itt van. Azon töprengett, hogy a férfi leselkedik-e az ajtó mögött, vagy a plafont bámulja.

   Felvette a tiszta pizsamát, magához vette tárgyait és kinyitotta az ajtót.

Férfi az ajtó melletti ágyon csukott szemmel feküdt, arcán alig észrevehetően ott bujkált a  huncutság.

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Marta Hlusíková: Éva és Ádám
Lelkes József - © 2008 - 2024 - iromanyok.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat