Marta Hlušiková: KONYHAI DIALÓGUS UBORKA MOSÁS KÖZBEN
/KUCHYNSKÝ DIALÓG PRI ČISTENÍ UHORIEK/
Az asszony unott tekintettel mosta az uborkát, amelyet kis idő múlva majd befőz.
Férje fogta a mosott uborkát, berakta a nagy fazékba, és elkezdte újra szisztematikusan
mosni.
-- De hiszen meg vannak mosva, -- mondta az asszony, úgy látszik, a férj csak erre várt.
-- Megmosva? Haha!
-- A víz teljesen tiszta. Mondom, hogy meg vannak mosva.
-- Gondolod, hogy mindent jobban tudsz és gyorsabban csinálsz. Na de tévedsz.
-- Ha gondolod... -- az asszony megvonta a vállát, és énekelni kezdett.
Férje be is kapcsolódott volna, csakhogy nincs zenei hallása, így kirekesztettnek érezte
magát. Mindig így érezett, ha valaki énekelni kezdett.
-- Énekelsz, hogy megmutasd, hogy te tudsz, mi?
-- No és akkor... -- fordult felé az asszony.
-- Ha nekem nem adatott meg a jó hallás, nem kellene ilyen feltűnően énekelned, mert
engem ez egyszerűen sért! -- emelte fel hangját a férj, ugyanakkor felüvöltött, mivel meg-
vágta magát, amikor késsel igyekezett kikaparni egy kis fekete pöttyöt az uborka végéből.
-- Énekelni fogok, mert most úgy tartja kedvem, -- énekelte az asszony és közben fel-
nevetett.
-- Ne énekelj, ha ilyen kirekesztettnek érzem magamat!
-- És akkor mi van? Én is kirekesztett vagyok, mivel vastag a bokám, mindig vékony lábakat
akartam, keskeny bokával, amely köré vékony ezüst láncot tennék – gondolta az asszony, és tovább énekelt.
-- Hallod? Ne énekelj, ha én nem énekelhetek! Te vagy az aki minduntalan kirekesztesz.
-- Térj már magadhoz, és mosd inkább az uborkát -- hagyott alább az asszony jókedve, és a férje ekkor indult be igazán. Hajszolta az igazságot, ezen a világon és ebben a családban.
-- Igenis, kirekesztesz engem, -- mondta erélyes hangon. -- Észrevetted mit művelsz elalvás
előtt?
-- Olvasok, nem?
-- Olvasás előtt.
-- Hálóingbe bújok.
– Még azelőtt.
-- Na, ezt már nem tudom.
-- Mesét mondasz a kutyánknak elalvás előtt!
-- Na és akkor? Hisz az csak játék.
-- Játék! Tudod egyáltalán, mit beszélsz? Hát figyelj csak! Volt egyszer egy kis kutyuska Donának hívták. Dona jó kutyus, vár, nem ugat és hozza a papucskát. Gazdájától ezért csontikát kap. Gazdaasszonykájától pedig csontikát, és kutyapapit, uci, muci, puszi. Most már tudod?
-- Mi a bajod?
-- Tehát, én csak csontocskát te meg kutyapapit is, és uci, muci, no, meg puszi! Kezdetben, csak papi volt meg puszi. Később bővült az étrend ucira, mucira. Tehát világos a kirekesztés.
-- Bolond vagy. Ez minden, amiből kirekesztelek? -- kérdezte az asszony, és tovább mosta
az uborkát.
-- És a rend. A kutya állandóan elhordja a papucsainkat, és ez senkit nem zavar.
A papucsoknak egymás mellett a helyük. A te papucsaidat Dona szépen elhelyezi a fotelben.
Az enyémek vagy az ebédlőben a radiátor mellett, vagy a hálóban a szék alatt hevernek. Ha a fotelben is vannak, akkor is a te papucsod van felül, az enyémek nem is látszik. Nagyobbak a lábaid, amint az esküvőnk előtt észre kellett volna vennem. Ezek a lábak, a papucs keresés közben
megbosszulnak.
-- Hát, akkor a nagy lábaim miatt elválunk, -- nevetett fel az asszony, ez a férjét még
jobban felbőszítette.
-- Vagy a rend a konyhaszekrényben! Egyáltalán nem zavar, hogy a só egyszer a bal, máskor
a jobboldalon van? Összekeverem a kristálycukorral, most olyan apró szeműt árulnak, hogy
fel sem ismerem.
-- Hisz tudod, hogy a cukrot a zöld, a sót pedig a barna edényben tartom.
-- Ki tartja ezt az eszében? Próbáltam megjegyezni a közlekedési lámpák szerint. Arra jöttem rá,
hogy az edényeknek fordítva kellene lenniük. A cukornak a pirosban, mert a piros az tilos jelzés. Cukrot nem is lenne szabad fogyasztanunk, hát nem? És így a só a zöldben volna, mivel só nélkül az ember nem létezhet. Tehát így a sónak határozottan a zöldben a helye.
-- Én az edényeket soha nem tévesztem össze, -- válaszolta az asszony.
-- De ehhez nekem mindig meg kell kóstolgatnom!
-- Ha csak ennyi a bajod -- vonta meg a vállát az asszony, és elfújta szemébe lógó haját.
-- És nem vagy következetes!
-- Lehet. -- énekelte el az asszony.
-- De ez így nincs rendjén, tudod? Észrevetted, hogy a ruha teregetésénél különféle
csipeszeket használsz?
-- Na és?
-- Nem értettél meg. Ha, például, pulóvert teregetsz különböző színű csipeszt használsz!
Nem két sárgát vagy két pirosat vagy zöldet!
-- Az hiszem meghibbantál...
-- Szerencsére, én utánad átcsipeszelem. De te, semmire nem figyelsz oda.
-- Már végeztél a z uborka mosásával?
-- Mutasd... -- asszony az ismételten kivette a megmosott uborkát a férje fazekából, és
üvegekbe rakta.
Férje az asztalhoz ült, szétterítette a hatalmas újságot, amelyben a fejtörők jelennek meg. Ebben verhetetlen volt.