Lelkes József

Fordítások - Írások

Marta Hlušiková: KONYHAI DIALÓGUS UBORKA MOSÁS KÖZBEN

                          /KUCHYNSKÝ DIALÓG PRI ČISTENÍ UHORIEK/

Az asszony unott tekintettel mosta az uborkát, amelyet kis idő múlva majd befőz.

Férje fogta a mosott uborkát, berakta a nagy fazékba, és elkezdte újra szisztematikusan

mosni.

­-­- De hiszen meg vannak mosva, ­-­- mondta az asszony, úgy látszik, a férj csak erre várt.

­-­- Megmosva? Haha!

­-­- A víz teljesen tiszta. Mondom, hogy meg vannak mosva.

­-­- Gondolod, hogy mindent jobban tudsz és gyorsabban csinálsz. Na de tévedsz.

­-­- Ha gondolod... ­-­- az asszony megvonta a vállát, és énekelni kezdett.

Férje be is kapcsolódott volna, csakhogy nincs zenei hallása, így kirekesztettnek érezte

magát. Mindig így érezett, ha valaki énekelni kezdett.

­-­- Énekelsz, hogy megmutasd, hogy te tudsz, mi?

­-­- No és akkor... ­-­- fordult felé az asszony.

­-­- Ha nekem nem adatott meg a jó hallás, nem kellene ilyen feltűnően énekelned, mert

engem ez egyszerűen sért! ­-­- emelte fel hangját a férj, ugyanakkor felüvöltött, mivel meg-

vágta magát, amikor késsel igyekezett kikaparni egy kis fekete pöttyöt az uborka végéből.

­-­- Énekelni fogok, mert most úgy tartja kedvem, ­-­- énekelte az asszony és közben fel-

nevetett.

­-­- Ne énekelj, ha ilyen kirekesztettnek érzem magamat!

­-­- És akkor mi van? Én is kirekesztett vagyok, mivel vastag a bokám, mindig vékony lábakat

akartam, keskeny bokával, amely köré vékony ezüst láncot tennék – gondolta az asszony, és tovább énekelt.

­-­- Hallod? Ne énekelj, ha én nem énekelhetek! Te vagy az aki minduntalan kirekesztesz.

­-­- Térj már magadhoz, és mosd inkább az uborkát ­-­- hagyott alább az asszony jókedve, és a férje ekkor indult be igazán. Hajszolta az igazságot, ezen a világon és ebben a családban.

­-­- Igenis, kirekesztesz engem, ­-­- mondta erélyes hangon. ­-­- Észrevetted mit művelsz elalvás

előtt?

­-­- Olvasok, nem?

­-­- Olvasás előtt.

­-­- Hálóingbe bújok.

– Még azelőtt.

­-­- Na, ezt már nem tudom.

­-­- Mesét mondasz a kutyánknak elalvás előtt!

­-­- Na és akkor? Hisz az csak játék.

­-­- Játék! Tudod egyáltalán, mit beszélsz? Hát figyelj csak! Volt egyszer egy kis kutyuska Donának hívták. Dona jó kutyus, vár, nem ugat és hozza a papucskát. Gazdájától ezért csontikát kap. Gazdaasszonykájától pedig csontikát, és kutyapapit, uci, muci, puszi. Most már tudod?

­-­- Mi a bajod?

­-­- Tehát, én csak csontocskát te meg kutyapapit is, és uci, muci, no, meg puszi! Kezdetben, csak papi volt meg puszi. Később bővült az étrend ucira, mucira. Tehát világos a kirekesztés.

­-­- Bolond vagy. Ez minden, amiből kirekesztelek? ­-­- kérdezte az asszony, és tovább mosta

az uborkát.

­-­- És a rend. A kutya állandóan elhordja a papucsainkat, és ez senkit nem zavar.

A papucsoknak egymás mellett a helyük. A te papucsaidat Dona szépen elhelyezi a fotelben.

Az enyémek vagy az ebédlőben a radiátor mellett, vagy a hálóban a szék alatt hevernek. Ha a fotelben is vannak, akkor is a te papucsod van felül, az enyémek nem is látszik. Nagyobbak a lábaid, amint az esküvőnk előtt észre kellett volna vennem. Ezek a lábak, a papucs keresés közben

megbosszulnak.

­-­- Hát, akkor a nagy lábaim miatt elválunk, ­-­- nevetett fel az asszony, ez a férjét még

jobban felbőszítette.

­-­- Vagy a rend a konyhaszekrényben! Egyáltalán nem zavar, hogy a só egyszer a bal, máskor

a jobboldalon van? Összekeverem a kristálycukorral, most olyan apró szeműt árulnak, hogy

fel sem ismerem.

­-­- Hisz tudod, hogy a cukrot a zöld, a sót pedig a barna edényben tartom.

­-­- Ki tartja ezt az eszében? Próbáltam megjegyezni a közlekedési lámpák szerint. Arra jöttem rá,

hogy az edényeknek fordítva kellene lenniük. A cukornak a pirosban, mert a piros az tilos jelzés. Cukrot nem is lenne szabad fogyasztanunk, hát nem? És így a só a zöldben volna, mivel só nélkül az ember nem létezhet. Tehát így a sónak határozottan a zöldben a helye.

­-­- Én az edényeket soha nem tévesztem össze, ­-­- válaszolta az asszony.

­-­- De ehhez nekem mindig meg kell kóstolgatnom!

­-­- Ha csak ennyi a bajod ­-­- vonta meg a vállát az asszony, és elfújta szemébe lógó haját.

­-­- És nem vagy következetes!

­-­- Lehet. ­-­- énekelte el az asszony.

­-­- De ez így nincs rendjén, tudod? Észrevetted, hogy a ruha teregetésénél különféle

csipeszeket használsz?

­-­- Na és?

­-­- Nem értettél meg. Ha, például, pulóvert teregetsz különböző színű csipeszt használsz!

Nem két sárgát vagy két pirosat vagy zöldet!

­-­- Az hiszem meghibbantál...

­-­- Szerencsére, én utánad átcsipeszelem. De te, semmire nem figyelsz oda.

­-­- Már végeztél a z uborka mosásával?

­-­- Mutasd... ­-­- asszony az ismételten kivette a megmosott uborkát a férje fazekából, és

üvegekbe rakta.

Férje az asztalhoz ült, szétterítette a hatalmas újságot, amelyben a fejtörők jelennek meg. Ebben verhetetlen volt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 2
Tegnapi: 15
Heti: 31
Havi: 211
Össz.: 28 469

Látogatottság növelés
Oldal: Marta Hlusikova: Dialógus uborka mosás közben
Lelkes József - © 2008 - 2024 - iromanyok.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »