Marta Hlušíková: LEGYEK /MUCHY/
A mai nappal Évának már tele volt a hócipője. Annyira elcsigázta a fáradtság, a vörös hangyával sem törődött amikor az keresztül masírozott az asztalon, a szék lábán le a mintás szőnyegre, majd hagyta, hogy eltűnjön a balkonon. Még csak utána sem nyúlt. Ez is az isten teremtménye, gondolta, kifogást keresve és lehunyta szemét. Csak ablakokat látott. A második emelet bal oldalán az összeset megmosta.
Amikor az előszobában felvisított a csengő, valahol a szemgolyó mögött éles szúrást érzett.
Lassan becsúsztatta lábát az széttaposott papucsba, felemelte hatalmas testét, felpaprikázódva a hangyára, mert most már játszva eltaposná, és elindult az ajtó irányába. A csengő még kétszer belevisított a csendbe.
-- Megyek, megyek már - mormolta.
Hanna minden este így csenget. Egy hosszút és két nyúlfaroknyit. Kinyitotta az ajtót.
-- No, gyere, - mondta.
Hanna szó nélkül biccentett a fejével, helyet foglalt a kis fotel szélén, mint aki éppen menni készül. Soha nem tudta magát istenigazából elereszteni. Éva két csésze kávét hozott és az asztalra helyezte.
-- Itt nincsenek. Idd meg, na.
Hanna kevergette a kávét, és amikor kihűlt, ujjával óvatosan halászni kezdett benne.
-- Itt nincsenek, már mondtam neked.
Hanna az asztalra tette a csészét és elsírta magát. Vállai rángatóztak, és a feje remegett. Orvoshoz kellene mennie. Odaát a szomszéd lépcsőházban is lakik egy pszichiater. De Hanna olyan, mint a birka.
-- Mindenütt vannak - nyafogta. - Ma is reggel felkelek, Józsi már rég fenn van. Rám vár. Reggelit készítek neki, megyek lemosakodni, s amikor visszatérek a fürdőszobából, látom, a kávémban ott úszik a légy.
-- És erre Józsi?
-- Csak mosolygott és azt mondta az semmi. Főzök, tálalok és ismét ott vannak! A levesben, a krumpliban... Én már beleőrülök.
-- Nem küld orvoshoz?
-- Ez majd elmúlik, nagyon fáradt lehetsz, feleli. De mitől lennék fáradt?
-- Lehet, hogy túl érzékeny vagy.
-- Á, nem.
-- Talán zaklatott.
-- Nem! - emelte fel hangját Hanna és erősen megmarkolta a csészét, hogy az ujjai belefehéredtek.
-- Bocsánat, nem úgy gondoltam. Nem is tudom, hogy mit beszélek.
Hanna bólintott, megitta a maradék kávéját és felállt.
-- Akkor holnap.
Becsukódott Hanna után az ajtó. Éva behuppant a kis fotelbe, lábait felpolcolta, de az ellazulás csak nem érkezett. Nem, így nem hagyhatja, gondolta. Elmondja Józsinak, hogy kezdjen ezzel valamit. Ez már második hónapja tart.
Felállt.
Kinyitotta az ajtót, a folyosón még világos volt. Valami sustorgást hallott. Az emeletek közti pihenő ablaka előtt Józsi állt.
Sokáig mozdulatlan volt, egyszer csak a keze villámgyorsan megindult előre és lecsapott a pihenő légyre, marka becsukódott, kicsit morzsolgatta a legyet, majd a gyufa-skatulyába helyezte. Kíméletesen megrázogatta, felnevetett és óvatosan a nadrágja zsebébe csúsztatta.