Lelkes József

Fordítások - Írások

 

 

Martina Jarošová:

 

Másodperccel a gyilkosság előtt...

 

Az időérzékemet teljesen elvesztettem. Úgy álltam ott, mint akit megbabonáztak.

Mögöttem a ház falát sűrűn befutotta a borostyán. Emeletes ház... Amikor benéztem

a szerényen berendezett szobába, olyan érzésem volt, a férfi sohasem hagyja abba

a számolást. Az ablak gondosan be volt zárva, de a redőnyén találtam egy kis lyukat.

Ezzel a lyukkal szemben állt Ő. Ősz haja csapzottan hullott a homlokára. Zöld inge

kigombolva s a mellét sűrű deres szőr borította. Valahogyan emlékeztetett az orangutánra.

Talán a lapos orrával.

Azon gondolkodtam, hogyan juthatott ennyi pénzhez. Talán lopta, vagy szerencsejátékon nyerte. ­- ki tudja honnan szereznek az emberek ilyen rakás pénzt. Nem tudom, a fáradtság és a feszültség engedett-e fel, de egy pillanatra eltűnt előlem a valódi kép, s helyét családom foglalta el: egy Fiat és szekrények, teli ruhákkal, és Péter fiam Winnetou nyomában utazgat...

El kellene mennem innen. Tüstént!... De nem tudok, valami nem enged. Újra megjelenik előttem a majomarc, újból elszánom magam. Lemászok, megindulok az ajtó felé.

Borzadok magamtól, fékezem gondolataimat, de testrészeim nem engedelmeskednek.

Vigyázva hajlok le a vasért, amely itt hever a lábam alatt. Rövid és nehéz. Észre se vettem, hogy a kert rozzant kapuját kinyitottam. A hideg vas figyelmeztetett. Lassan, lépésről lépésre közeledtem a ház ajtajához. Lábam, mint az ólom. Érzem, életem legnehezebb pillanata következik.

Ne, ne mondják, hogy a gyilkosnak nincs lelkiismerete. Nekem is van. Sajnálom ezt az

embert, hogy meg kell halnia. De ráéheztem a pénzére. Magam is sajnálom, hogy meg kell tennem... Szükségem van a pénzre. Azonnal cselekednem kell, mert még eltünteti. A pénz utáni vágy förtelmes. Erősebb, mint az emberi elme.

Az alagsor ablakát rács fedte. Három lépcső vezetett a verandára. A ház ajtaja nyitva volt. Koromsötét fogadott a folyosón. Nem akartam villanyt gyújtani. Felkattintottam az öngyújtómat és pislákoló fényénél leereszkedtem az alagsorba. Úgy tűnt, mintha az egész ház visszhangozná lépteimet. Megálltam. Valahol az emeleten ajtó csapódott.

A falhoz lapultam. Nem, itt nem maradhatok. Gyorsan le. Ijedten rohantam le a lépcsőn.

A lépcső alá bújtam. Később hallottam, hogy a nagykapu becsapódott. A folyosón

elaludt a villany. Csend lett. Ezt megúsztam. Most kifújhatom magam. Ezen a rejtek-

helyen gondolhattam át igazán a helyzetemet. Nem, nem hátrálok, ezt már eldöntöttem.

Csak hogyan hajtom végre. A nyomokra is vigyázni kell. Leültem a betonra, lehúztam a cipőmet. Ha távozok, újra felvehetem. Benyúltam a zsebembe. Milyen jó, hogy rendes feleségem van. Két férfi zsebkendőt találtam ott. Összekötöttem őket, és befedtem velük az arcom. Nehogy meglássa a képemet és azzal távozzon a másvilágra.

Nincs kedvem megkönnyíteni a rendőrök munkáját. Lassan lopakodtam fel a lépcsőn.

Pontosan tudtam , hol az ajtó. Még aprólékosan nem is gondoltam át, hogyan fogom

végrehajtani a gyilkosságot. Ha az ajtó zárva lesz, kopognom kell. Jön és kinyitja...

Hogyan tovább? Torkon ragadom, nehogy kiabáljon, vagy fejbe ütöm a vassal.

Megértettem, hogy ezt nem lehet előre elképzelni. Gyorsan és a helyzet nyújtotta

lehetőséget kell kihasználnom. Nem lehet eltékozolni az időt. Valaki újra jöhet,

és dugába dől, kezdhetem előröl. Az öngyújtóm elaludt. Kis időbe tellett míg sikerült

újra meggyújtanom. Na itt van az ajtó.

Kezem izzadt a kesztyűben. A hátamon patakban folyt a víz. Csak azt a pénzt szerezzem meg, azután örök életben jó leszek... Kell! Igen, akarom. Legnagyobb meglepetésemre a kilincs engedett. Csendben benyitottam az ajtót. Itt állok a helyiségben, anélkül, hogy tudna rólam. Nem túl elővigyázatos ennyi pénzzel, ­- állapítottam meg. Bizonyára a sok pénz elvette az eszét. Lábujjhegyen közeledtem. Nem láttam mást, csak a lehajtott fejét.

Ismeretlen erő vonzott ehhez a fejhez, és én tudtam azért van itt, mert eljött a halál órája, nekem pedig a szabadulás perce. Össze vagyunk kötve a sors láthatatlan kötelékével.

Felemeltem a vasat. Mintha mázsákat nyomna. Félek annyi erő sem lesz bennem,

hogy meglóbáljam. Hallottam a saját lélegzetemet, és csodálkoztam, az ismeretlen

nem hallja. Végzete ott lógott a feje fölött és várt, várt...

 

Brr ... brr... brr ­- Az óra csengése, mely vissza hozott a valóságba, olyan volt,

mint az angyal trombitájának a hangja. Örömömben össze-vissza csókoltam.

 

Hisz felébresztett egy másodperccel a gyilkosság előtt.



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 2
Tegnapi: 4
Heti: 32
Havi: 302
Össz.: 28 222

Látogatottság növelés
Oldal: gyilkosság előtt...
Lelkes József - © 2008 - 2024 - iromanyok.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »